Ezt a kérdést szegezték nekem, egy szép nyárvégi estén a győrújbaráti pincesoron, amikor is a tavaly már nagy sikerrel szerepelt Now-ember zenekar volt ismét a vendégünk, és éppen az összegyűlt rajongók között próbáltam átverekedni magam. Bevallom kicsit szíven ütött a kérdés, de némi gondolkodás után azért mégis belefogtam a magyarázatba; „Cigányzenét??? De hát ez nem egy táncmulatság, vagy esküvő! Ez egy könnyűzenei koncert!”
A kérdező kissé értetlenkedve ugyan, de azért elfogadta a választ, gondolom próbálta átértékelni az estét, és a fellépő zenekart. Később azért már én is megnyugodtam, mivel amire emberünk ismét a látóterembe került, már a színpad előtt önfeledten táncolók társaságában koptatta a parkettet.
Tehát a választásunk megint betalált, bár azért ezt idén sem bíztuk a véletlenre! Nem voltunk restek most is előzetesen ellátogatni a kürti (Strekov – Szlovákia) borfesztiválra, és leellenőrizni, barátaink továbbra is a megszokott színvonalon adják elő a könnyűzene örökzöld slágereit. Már ott is nagy örömöt okozott a viszontlátás, de azért itt nálunk, a mi tanyánkon ez az érzés még tisztábban, zavaró fesztivál-futószalag-felhangok nélkül jelent meg. Ez itt nálunk csak az ő estéjük volt… vagyis inkább mindannyiunkké!
Summázva a történteket, ismét egy feledhetetlen estét köszönhetünk a Now-ember-nek, valamint a tolmácsolásukban megszólaló olyan sztároknak, mint pl. Sting, R.E.M., Man-at-Work, AC/DC, vagy Guns’n’roses.
A csapat már szinte hazajön hozzánk, elmondásuk szerint a Győrújbaráti Pincekultúra koncert „piros betűs bejegyzés” a naptárban, mi több az énekesnő egy jeles családi ünnepet is átütemezett a kedvünkért, hogy itt lehessen nálunk, velünk. Nem kell ezen nagyon csodálkozni, ők hozzák a művészetüket, mi pedig adjuk cserébe a lelkes rajongást, és elismerést. Ennek a baráti kapcsolatnak a megkoronázásaként idén keresztapaságot is vállaltam az egyik csapattag új gitárja felett, melyet egy pezsgős felszenteléssel pecsételtünk egy a számok közötti szünetben.
A közönség összetétele – ahogy azt a kezdő történet is tükrözi – némileg megváltozott, már nem csak az „értő” zenerajongókat csődítettük össze, hanem kissé tágítva a kört, olyanokat is meghívtunk, akik csak egy kellemes nyárvégi programra vágytak, vagy egyszerűen csak rokonai, barátai valamelyik pincetulajdonosnak.
Az éhes gyomrokat az elmaradhatatlan bográcsos ételek mellett idén még egy több serpenyős csülök-kreáció segített megtölteni, no és persze a szorgos háziasszonyok ez alkalommal sem hagyhatták ki, hogy édes sütemények garmadával képezzenek ellenpólust a finom győrújbaráti borok markáns savainak.
A két részes koncert, majd a ráadás végeztével a zenekar nem távozott, még órákig a körünkben tartózkodtak ettek-ittak beszélgettek velünk, és meglátásom szerint ugyanolyan feltöltődve indultak haza előadóként, mint amilyen kellemes emlékekkel tértünk nyugovóra mi, a közönség!
Szép példája volt ez az emberek közötti energiaáramlásnak, mely ez esetben nem egyirányú folyamatként, hanem kölcsönös adok-kapok élményként zajlott le, a közvetítő közeg pedig nem volt más, mint a ZENE!
Borbaráti Üdvözlettel:
Stuksza Csaba