Kezdőlap

Kedves Borkedvelő!

 

Örömmel üdvözöljük Egyesületünk honlapján!

Társaságunk 2008 óta tömöríti egységes szervezetbe a győrújbaráti Szűk Horgas illetve a közeli Józan Völgy bortermelőit.

Az Egyesület tagjai és pártolói céljuknak és feladatuknak tekintik a helyi szőlőültetvényekből készített borok, és a kultúrált borfogyasztás népszerűsítését, a jó hangulatú, társasági rendezvények szervezését. A fáradhatatlan munka, és a nagy összegű beruházások eredményeként elmondhatjuk, hogy a pincesor megszépült, és az eltelt rövid idő alatt igen komoly ismertségre tett szert. Birodalmunk kedvelt helye lett mind a környékbeli, mind a szomszédos településekből érkező családoknak, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A környező területeket sajátunkként gondozzuk, az odavezető utat rendszeresen gépekkel újítjuk fel. A pincesorral szemközti földet közös tulajdonként megvásároltuk, eddig egy kis játszóteret, homokozót, parkolót hoztunk ott létre, távlati célként, pedig egy pihenőparkot szeretnénk itt kialakítani.

Tagjaink többsége több száz éves falba vájt kis pincékben készíti el évről-évre a borait, a kézműves borkészítés módszereinek alkalmazásával. A nagyüzemi bortermeléssel nem összehasonlítható igazi “őszinte” borok készülnek ezekben a pincékben, melyek hűen jellemzik a gazda szorgalmát és szaktudását.

Tevékenységünkről, életünkről még sok mindent megtudhat az oldalainkon tallózva, azonban a borhoz és a borkészítéshez kapcsolódó szemléletünk bemutatásához Márai Sándor gondolatait szeretném idézni.

A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett. Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéveset. Így várom a halált.”

Márai Sándor

 

Kérjük támogassák működésünket adományaikkal, illetve adó 1%-uk felajánlásával!

Bankszámlaszám: 59200020-11060675

Adószám: 18988228-1-08