Jelentem, megcsináltuk!
Nagy feladat volt, kicsit féltünk is tőle, de nem sajnáltuk az időt, a pénzt és az energiát, ennek pedig meg is lett az eredménye!
Az immáron másodízben megrendezésre került Radványi kórustalálkozó az idei évben is sikeresen lezajlott. Miért is nagy eredmény ez? Lássuk a statisztikát!
Több mint 200 vendég, köztük több közismert személyiség, öt dalkör, közülük két kórus Szlovákiából, profi zenészek, 14 nyitott pince, és 5 nagy bogrács pörkölt illetve paprikás krumpli, és bor számolatlanul. Nagyjából megdupláztuk a tavalyi számokat, de a pincesor gond nélkül „felitta” a népes sereget.
A készülődés már hetekkel, vagy inkább hónapokkal előtte elkezdődött, amikor is önkormányzati segítséggel megépült a pincesor előtti útszakasz lekövezése. Annyira büszkék voltunk erre az előrelépésre, hogy szinte kötelező volt egy nagyszabású rendezvény keretein belül felavatni. Akkor hát legyen!
A kórustalálkozó névadója Radványi Jóska idén – ha lehet – még nagyobb energiával vetette bele magát a szervezésbe. Sürgött-forgott, intézkedett, telefonált, egyeztetett, és közben persze gondosan nevelgette a borát, amit rövidesen a nagyközönség is meg fog majd kóstolni.
Mi többiek, eközben nagy gondolatokat forgattunk a fejünkben. Ha már ilyen szép utunk van, illene a pincék és az út közötti „társalkodó” sávot is kulturáltabbá tenni! A nagy gondolatokat tettek követték, összeállt a brigád, és beindult az alkotó gépezet!
Tűzifának való akác faanyag beszerzése után lassan formát öltöttek az új padok, majd – a közművek elhelyezése után – talajegyengetés, és a szükséges térkő mennyiség beszerzése következett. Amire az anyag összeállt, már csak 2 hetünk maradt a kórustalálkozóig, és bizony sokan nem fogadtak ránk. De a lendület töretlen maradt, a csapat pedig egyre jobban összekovácsolódott, egyre rutinosabban végeztük a ránk háruló részfeladatokat, sokszor egymást segítve át a csüggedés pillanatain. Többen meglátogattak bennünket a nagy munka közben, kíváncsian mustrálva a fejleményeket, aztán volt olyan is, aki végül beállt közénk, és az alkalmi látogatóból végül hasznos munkaerő lett! Jól haladtunk, az utolsó napokon még néhány virágot is sikerült elhelyezni az elkészült térburkolat környezetébe. Lám ismét egy szép példa, mire képes néhány – de csak néhány (!) – pohár bor, és a mellette folytatott hosszú baráti beszélgetések!
Kissé fáradtan, de a jól végzett munka elégedettségével vártuk a vendégeket május 31-én. Az időjárás hozta a tavalyi formáját, hol napsütés, hol csöpögő eső szórakoztatta a készülődőket, sőt később már a vendégeket is. Idén azért már nem kellett gumicsizmában közlekedni, hisz a pincesorhoz vezető horgas nagyobb részét még előzőleg sikerült vasúti talpfákkal borítani, így mind gyalogosan, mind autóval könnyebben megközelíthető a Szűk Horgas gyöngyszeme.
Gyorsan szaporodott a társaság, köszönhetően a túrabuszokkal csapatosan érkező külhoni vendégsereg népes táborának, akik révén idén már nemzetközivé nőtte ki magát ez a családias rendezvény. Természetesen Polgármester Asszonyunk idén is megtisztelt bennünket a jelenlétével, illetve a környező falvak elöljárói, sőt kórustagként még egy külhoni polgármester is emelte a rendezvény fényét. Sok ismerős köszöntötte egymást a kellemes, Birkás Péter által prezentált tánczenei aláfestés közben, de új találkozásokból is akadt bőven azon a délután. Még – a Baross utcáról sokaknak ismerős – kávés autó is megérkezett a felfrissülésre vágyók kiszolgálására, hogy a fáradtság senkinek ne vehesse el a kedvét a mulatozástól!
A hivatalos program rövid köszöntőkkel indult, majd a Polgármester Asszony, a Kivitelező cég, és az Egyesület képviselői közösen átvágták a kifeszített nemzeti színű szalagot, mellyel hivatalosan is átadták a lekövezett útszakaszt. Miután ily módon eleget tettünk az út felújításával kapcsolatos protokolláris kötelezettségeknek, átadtuk a terepet a dalos torkú vendéginknek.
A kórusok egymás után kényeztették a közönséget csodálatos magyar népdalainkkal, melyek között üdítő újdonság volt a Szlovákiából érkezett csoportok műsora és előadása. A zenerajongó művész embereknek köszönhetően idén még citera és tangóharmonika is felcsendült a völgyben sajátos hangulatot teremtve a zsibongó alapzaj felett. Aki éppen nem énekelt, az pörköltet falatozott, bort kortyolt, vagy beszédbe elegyedett ismerőssel és ismeretlennel egyaránt
A nagy létszám eredményeként idén több kisebb csoport alakult ki egy-egy pince előtt letáborozva, hogy a saját dalaikkal szórakoztassák szűkebb környezetüket, aki pedig inkább táncolni vágyott az válogathatott a filagória alatt koncertező hajatlan művész műsorából.
Lassan már estébe fordultunk, amikor félig meglepetésként Kara Ákos képviselő Úr is megtisztelt bennünket a jelenlétével egy rövid látogatás erejéig. Bár bort semmilyen indokkal nem tudtunk belé diktálni azért a pörköltnek nem állt ellen, így legalább ezen a módon őt is megvendégelhettük.
Engedtessék meg, hogy egy ilyen jeles napon, választott vezetőink jelenlétét az Egyesület munkájának elismeréseként summázzam, és politikai irányvonalaktól mentesen mindannyiunk nevében megköszönjem!
Idén tehát ismét megtelt a völgy zenével, dallal, mosolygó, kipirult emberekkel, és sugárzó, tapintható szeretettel. Nehéz lenne megmagyarázni mire képes a természet, a muzsikaszó, a barátság, és nem utolsó sorban a jó bor eme ritka elegye, de aki jelen volt annak talán nem is kell. Nekünk, helybeli boros gazdáknak egész évben van időnk merengeni a hely varázsán, fontolgatni, honnan ered.. vagy még inkább.. honnan árad az az energia, amit minden arra járó megtapasztal, azonban bevallhatom, még mi sem találtunk rá választ. Annyi azonban bizonyos, ezt a kisugárzást csak a jó emberek érzik. Olyanok, akik meglátják az értékeket, akik tudnak adni, akik előbbre tudják tartani felebarátukat maguknál, akik számára a világ nem zárul be a kertkapuval. Akadnak felénk – szerencsére csak ritkán – bizony olyan látogatók is, akik nagy, csillogó autóikban tévednek fel a tanyánkra, majd szájtátva, de egy szó, vagy akár köszönés nélkül megfordulnak és távoznak. Ők nem értik a helyet, nem az ő közegük, nem tudnak ott viselkedni, és talán meg is ijednek tőle. Nos, azon a szép, bár szeszélyes május végi napon az ilyen emberek elkerültek bennünket. Aki ott volt mosolygott, jól érezte magát, és hiszem, hogy el fog jönni jövőre is!
Lezárva ezt a rövid beszámolót rendhagyó módon álljon itt azoknak a neve, akik a legtöbbet tettek azért, hogy a pincesor méltó körülmények között adhasson otthont 2014-ben a Radványi kórustalálkozónak.
Radványi Jóskának köszönjük, hogy idén is megszervezte ezt a nagyszerű találkozót! Ma nem lenne ilyen szép a pincesor, ha a Német Karcsi (Öreg Hosszi) szakértelme nem irányította volna a munkálatokat, Birkás Feri (Döme) nem tartotta volna rajta a szemét minden apró folyamaton, Borbély István és Szabados Csabi barátunk pedig nem támogatta volna erőfeszítéseinket szakértelmével és eszközeivel!
Köszönjük Nektek Kedves Vendégeink, hogy eljöttetek, hogy énekeltetek, hogy jelenlétetekkel bearanyoztátok azt a napot, és köszönöm Nektek Barátaim, hogy mindezt segítettetek megvalósítani!
Borbaráti Üdvözlettel:
Stuksza Csaba
