„Minden rendben! Kezdhetünk!”
Ez a néhány szó május 28-án délután hangzott el Győrújbaráton a Szűk Horgasban, ahol is ezen a nevezetes napon kerül 4. alkalommal megrendezésre a Radványi Kórustalálkozó.
Furcsa volt akkor és ott ilyen szavakat hallani, hiszen eddig még minden évben valami nehezítette a dolgunkat, és az eseményeket sokszor nehéz volt az előre kijelölt mederben tartani. Az idei év viszont más volt!
Rutinosan fogtunk a szervezésnek, hatékonyan osztottuk el az előkészületi munkálatokat, és a lebonyolítás is szinte tökéletesre sikerült. Talán mostanra már az időjárás is feladta a próbálkozást, hogy meghiúsítsa ezt a rendezvényt, mert egész nap csodálatos kora nyári idővel kényeztette a megjelenteket.
A forgatókönyv követte a hagyományokat. A névadó házigazda pálinkás invitálással üdvözölte az érkező vendégeket a felvezető út mentén lévő pincéknél, majd miután mindenki megérkezett, a rövid köszöntőket követően végre elkezdődhetett a műsor! Idén 6 kórus látogatott el hozzánk szűkebb környezetünkből, Győrújbarát, Nyúl, Écs dalárdái, illetve Győrből a fegyveres testületek képviseletében az Obsitosok, külhonból pedig Nagyabonyról és Ekecsről érkeztek dalos kedvű társaságok, ez utóbbi településről éppen a Polgármesterük megtisztelő vezetésével. Ezzel persze nálunk sem volt probléma, Szalóki Géza Polgármester Úr mind lelkes támogatóként mind fellépőként, sőt kis ideig még a közönség soraiban is kivette részét a délutánból.
Örömteli észrevételünk, hogy évről-évre egyre több hangszer jelenik meg ezeken az eseményeken, hiszen a citera, hegedű vagy a hamónika hangja nagyon szépen keretezi a magyar nóták dallamvilágát! De ez még nem minden! A program végeztével – meglepetés fellépőként – Spanicsek Attila a Győrújbaráti Rotary Club képviseletében adott elő tárogatón néhány hazafias lelkületű dalt, amiért ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni.
Míg a fellépők a közönség szórakoztatásáról gondoskodtak, mi házigazdák pedig jól tartottuk őket! A pincesor két végén 1-1 bogrács pörkölt várta a tapsolásban megéhezett rajongókat, illetve egy kis gasztro-gyöngyszem gyanánt Győrújbarát címeres mesterszakácsa Horváth Csaba lecsós-csirkés pince-kreációja borzolta az ízlelőbimbókat. Ez utóbbi fogás sikerét jellemzi, hogy még bennfentesek közül is maradtak hoppon néhányan, akik csak lassabbak jutottak az 1 méter átmérőjű tárcsán készült csemege közelébe.
Ha valakinek sajnálatos módon nem sikerült kellően belaknia a kiszemelt főétellel, azok számára búfelejtőnek a szorgos háziasszonyok számolatlanul kínálták a finomabbnál finomabb házi süteményeket, és természetesen borból sem volt hiány egész álló nap. Ha pedig a kedves vendég mindezek ellenére mégis elálmosodott volna, idén is felfrissülhetett a Győrből már sokak számára ismerős kávés furgon zavarba ejtő kínálatából.
Apró, de mégis fontos fejlesztésekként ez alkalommal már komoly hangtechnikán keresztül kihangosítva szólaltak meg a fellépők, illetve a műsorról a helyi Tv is készített felvételt. További újdonság volt a forgatókönyv kialakítása, hiszen idén két blokkra osztottuk a programot, így a közbeiktatott szünettel már kényelmesebb volt az időbeosztás a nézőknek és a fellépőknek is.
Ami viszont idén sem változott az a családias hangulat, és az előadások magas színvonala! Láthatóan fontos ez a nap mind a vendégeknek, mind a házigazdáknak, hiszen mindannyian a legjobb képességük, tudásuk szerint készülnek rá, hogy ezen a napon évről-évre felcsendülhessen a szép magyar dal itt nálunk, a Szűk Horgasban! A sok ismerős egy év után is úgy köszönti egymást, mintha csak tegnap találkozott volna utoljára, és szinte ott folytatódik a beszélgetés ahol éppen egy éve félbemaradt!
Voltak persze idén is új vendégek, akik még nem is hallottak erről az eseményről, vagy a hír ugyan már eljutott hozzájuk, de mégis „hát ezt nem gondoltam volna” érzés fogta el őket, amikor belecsöppentek a forgatagba. Végtére is szomorú embert én nem láttam azon a napon, ott a Szűk Horgasban, legfeljebb meglepettet.
Jó volt újra Veletek, itt a Pincesoron, és a kevés hiányzónak azt üzenem; Barátaim sajnálhatjátok, mert ezen a nevezetes napon engem bizony még egy tankkal sem tudnának elhúzni innen!
Borbaráti üdvözlettel:
Stuksza Csaba