Van, amikor a legjobb dolgok nem hosszú szervezésből, hanem egyetlen jó pillanatból születnek. Így történt ez most is: egy véletlen találkozás a pincesoron a győri társulat egyik tagjával elindított valamit, amiből végül egy különleges, emlékezetes vasárnap délután kerekedett.
A recept egyszerűnek indult: jó borok, finom ételek, barátok és kötetlen együttlét. néhány színházrajongó fejéből pattant ki az ötlet, a többiek pedig örömmel csatlakoztak „társtettesként” a szervezéshez. Nem volt túlgondolva, nem volt forgatókönyv. Az előzetes terv mindössze ennyi volt: eszünk, iszunk, jól érezzük magunkat.
Aztán amikor a társulat elkezdte felpakolni a különféle kellékeket és technikákat a „színpadra”, már sejteni lehetett, hogy ebből bizony nem egy csendes, üldögélős délután lesz.
A műsort Bakos-Kiss Gábor igazgató, színész, rendező — Jászai Mari-díjas érdemes művész — nyitotta meg egy gyönyörű verssel, amely azonnal megadta az esemény hangulatát. Őt követte Bende Ildikó színésznő egy fergetegesen humoros történettel, amely sokak számára — és bevallottan számomra is — a délután egyik csúcspontja volt.
Ezután egymást követték a színvonalas zenei és prózai előadások: hol nevetett, hol együtt énekelt a közönség, de unatkozni egyetlen percig sem lehetett. A győri társulat nemcsak vendégségbe érkezett hozzánk — valódi élményt hoztak magukkal.
Köszönjük, hogy itt voltatok, hogy megtöltöttétek a délutánt humorral, zenével, versekkel és igazi színházi varázslattal.
Reméljük, lesz még részünk hasonló találkozásokban és ilyen spontán módon születő csodákban.
