Jubileumi nótázás

Kedves Olvasó! Sajnos rossz hírrel kell kezdenem ezt a kis beszámolót! Bár ezt egyelőre még nem érezzük, minden jel arra mutat, hogy öregszünk! Szinte hihetetlen, de már 5 éve rendezzük meg minden május végén a magyar dal helyi ünnepét, a Radványi Kórustalálkozót! Ez bizony már egy kisebb jubileum!

Néhány év tervezgetés, gyűjtögetés után idén ismét nagy célokat tűztünk magunk elé, határidőnek pedig a Kórustalálkozó napját jelöltük ki. Az elvégzendő feladatok; egy új, kövezett színpad építése, illetve egy színvonalas, környezetbe illő mellékhelység kialakítása volt a hozzátartozó csatornázási munkákkal.

Hát kérem nem volt egyszerű, mind anyagilag, mind fizikailag megterhelte a csapatot a hónapokon át tartó építkezés, de megcsináltuk! A Kórustalálkozó napján még ajtófélfát festettünk, szerelvényeket szereltünk fel, és söprögettük a frissen térkövezett színpadot. Annyira az utolsó pillanatban fejeztük be az építkezéseket, hogy amikor a névadó Radványi Jóska már díszmagyarban ballagott az érkezők elé az első fogadási pontra, szokásos pálinkás butykosával, én még izzadtan, koszosan épp az utolsó kátyúkat tömtem be a felvezető úton.

Na de elég egy frissítő zuhany, és már kezdődhet is a mulatság…

Szalóki Géza Polgármester Úr rövid megnyitó beszéde után rögtön a Győrújbarátiak kezdték a sort, majd utánuk szépen sorba jöttek a többiek, végül pedig a Nyúliak zárták az előadások sorát az igen kedvelt bordal válogatásukkal. Idén is 6 kórus látogatott el hozzánk, és bár az összetétel némileg megváltozott tavaly óta, az előadók profizmusa ismét magas színvonalú előadással kényeztette a hallgatóságot. Az énekhang mellett néhány hangszer is erősítette a fellépőket, keretbe foglalva, színesítve a műsorokat, sőt az esemény záró akkordjaként Spanicsek Attila adott elő néhány régi magyar dalt, egy régi magyar hangszeren, tárogatón.

Miközben a műsor zajlott a háttérben már sürgölődtek szakácsaink, akik erre az évre még egy fővel gyarapodtak. Az Egyesület szirénjei az elmaradhatatlan pörköltet gyártották le egy nagy bográcsban, miközben Horváth Csabi a gombák, és a finom ételek szakértője virtuóz látványkonyhát mutatott be az különböző csillogó sütő-főző-vágó-keverő kütyükből felépített barikádján cikázva. Az új szereplő a hadtáp-csapatban pedig egy igazi „Gentleman”, az angol nyelv hős-szerelmese, mindenki Csuti bácsija, aki ezúttal szakács-kvalitásait is megvillantotta a nagyközönség előtt, nem is kis sikerrel!

Akkor ezek szerint enni volt mit, az innivaló pedig a mi környékünkön nem szokott problémát jelenteni, és ez most sem volt másképp. Bár néhány pince sajnos zárva maradt a tulajdonosok elfoglaltsága miatt, mi maradók sikeresen ellensúlyoztuk a forráshiányt, már ami az előhozandó bormennyiséget illeti. Ami viszont világosan kiderült, hogy jövőre fiainkból-lányainkból toboroznunk kell egy kisebb kiszolgáló-csapatot, akik az asztalokon folyamatosan pótolják a fogyásnak indult készleteket, illetve segítenek az egyre növekvő vendégsereg gyors kiszolgálásában.

Eltekintve ezektől a rövid ellátási problémáktól, aznap sikeresen megetettünk minden éhes szájat, és meglocsoltunk minden éhes torkot. A vendégeink elégedettsége azonban nem csak a köszönő szavakban nyilvánult meg. Örömmel tapasztaltuk, hogy ez alkalommal valahogy senki nem sietett haza, nem volt az a folyamatos jövés menés a felvezető úton, ami lenni szokott, mindenki maradt, és élvezte a többiek társaságát, az éneklés örömét.

Engedtessék meg, hogy a beszámoló végén felsoroljam azoknak a nevét akik a legtöbbet tették azért, hogy idéntől még kulturáltabb környezetben ünnepelhessük a magyar dalt és a barátságot, itt nálunk, a Szűk Horgasban!

Árpási Attila és fiai Dávid és Attila, akik nem ismernek lehetetlent, ha elektromosságról van szó.

Szabados Csaba és fiai Dániel és Norbert, akik nélkül sem színpad, sem hidegburkolás nem készülhet ebben a horgasban!

Ignácz József gépekkel, szakemberekkel, Veress György pedig burkolóanyagokkal támogatta a munkákat…

…aki pedig olyan nekünk, mint az embereknek a só: Németh Károly alias Öreg Hosszi, egy igazi Problémamegoldó.

Végül kedves Olvasó, engedjen meg egy kis bölcselkedést! A közösségért végzett munka a fellegekbe repít… íme a bizonyíték!

Comments are closed.