Bemutatkozás

Alakulástól – napjainkig

2007 tavaszán bekopogtatott hozzám két ember, kiket addig még nem ismertem. Gyanakodva nyitottam ki nekik a kaput, sejtelmem sem volt mit akarhatnak. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy helybeliek, és szeretnék megvenni az akkor még – bor híján – csak lyuknak számító romos pincémet. Bár ez az üzlet aztán nem valósult meg, a két idegenből azóta barátok, és nem mellesleg a pince-szomszédaim is lettek.


Röviden így indult el annak a lelkes társaságnak a története akik a Józan-Völgy Szűk Horgasi részén feltámasztották a hagyományos borászkodás, és pinceművelés hagyományait.

A soron nagyjából 20 éve működtek már pincék, de a túlnyomó részük elhagyott, vagy elhanyagolt állapotú lomtár volt.

A már idézett beszélgetés után rövidesen elkezdődtek a pinceépítések, egymás után nőttek ki a földből a szebbnél szebb boltívek és összesimuló homlokzatok. A környékbeliek fokozatosan felfedezték ezt csodálatos völgyet, és szép sorban az összes pince új, és jobb gazdára talált.

Ez a benépesülés gyakorlatilag 2008 nyarára végbe is ment, és a jó szerencse segítségével igen összetartó kis társaság került így egy kalap alá. Egyre gyakrabban találkozgattunk az új tanyánkon, és nyáridőben szinte már lehetetlen volt úgy felmenni, hogy ne egy kisebb társaság közepébe csöppent volna az ember.

A sok beszélgetés és a közös célok megfogalmazása, végül arra vezetett, hogy elhatároztuk, szervezett formában, egyesületként fogunk tovább tevékenykedni.

Bár az elhatározás korábban megszületett, a társaság bejegyzése 2008 végén történt meg „Győrújbaráti Pincekultúra Egyesület” néven.

Mivel a pincesor szépsége a környező területek gondozottságától, kialakításától is függ, célként tűztük ki a környező földterületek megvásárlását. A pincesorral szembeni hegyoldal mára a saját tulajdonunk – a terület sarkában felállított keresztet bizonyára többen látták már a bekötőúton haladva – illetve egy szomszédos területre is hosszú távú bérleti szerződést írtunk alá.

Célként tűztük ki környezetünk megóvását, rendezetté tételét, a korabeli pincék hangulatának feltámasztását, a helyi borok, és a kultúrált borfogyasztás népszerűsítését. Aki már elsétált egy szép hétvégén a pincesor előtt az biztosan megtapasztalta a vendégszeretetet, ami minden arra sétálónak kijár. Ott fent nem sietünk, mindig jut pár szó a másiknak, és nem ritkán órákig ülünk az asztaloknál bezárt pincékkel, csak a társaság, egy jó beszélgetés miatt.

Emellett természetesen jó borokat is szeretnénk készíteni, ezért rendszeresen megbeszéljük, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat, és baráti versengésben vagyunk az előállított ital minőségét vizsgálgatva.

Teljes jogú tagság alapfeltétele viszonylag szigorú, egy borospince Győrújbaráton és természetesen saját bor. Persze vannak akik ezek megléte nélkül is szeretnének a körünkbe tartozni, számukra vezettük be a tiszteletbeli, és a pártoló tag kategóriákat is, melyeket idén először – a már hagyományosnak mondható – évzáró gyűlésünkön fogunk kiosztani.

Az Egyesülettel kapcsolatos eseményeket, az előttünk álló feladatokat a havi rendszerességgel tartott gyűléseinken vitatjuk meg, legtöbbször teljesen nyilvánosan, a pincék előtt összegyűlve. Minden feladatnak van felelőse, de a kivitelezésében mindenkinek lehetőségei szerint részt kell vállalnia. A birtok rendben tartása, a folyamatban lévő építési munkálatok, vagy a már rendszeressé váló tavaszi útfelújítás, mind-mind olyan események melyeket szervezetten, összefogva hajtunk végre. Az utóbbi eseményen például sok környékbeli, de nem a tagsághoz tartozó telektulajdonos is rendszeresen részt vesz, felismerve, hogy ez közös érdekünk.

Fontos még elmondani, hogy a családok, a gyerekek mennyire szeretnek a pincesoron összejönni. A programok, a hétvégi spontán összejövetelek soha sem egyéni, vagy „férfi” programok. Mindenki hozza a családját, az ismerőseit, esetleg egy szál kolbászt, meg egy fél kiló kenyeret, és már készen is van a tökéletes társasági program. Kívülálló számára talán hihetetlen, de itt nincs részegeskedés vagy duhajkodás (tagság esetén ez kizáró ok!), nem ismert fogalom az irigység, és a rosszindulat. A fent uralkodó légkör, a környezet varázsa, na és természetesen egy pohár tiszta bor mindenkiből a legjobbat hozza ki. A jókedv, a barátság, a természet és az egymás iránti tisztelet hatja át az ottlétünk perceit, és ezeket az értékeket szívják be gyermekeink is játékosan, bejárva a völgy minden zegét-zugát.

A bor tisztelete nem könnyű érzés. Keveseknek adatik meg olyan szemmel nézni erre az italra ahogy az számára kijár.

A pincesoron megforduló emberek tudatosan vagy sem, de visszavágynak ebbe a környezetbe, feltöltődni, a szó legnemesebb értelmében véve „gyógyulni” jönnek ide.

Ennek a helynek a varázsát pedig a helyben termelt bor, az azt mértékkel fogyasztók lelkülete, és embersége alkotta meg.

A pincesor – és egyben az Egyesület – léte és mindennapjai gyönyörű példát mutatnak, hogy köt össze embereket a természet és ember együttműködéséből származó egyik legegészségesebb ital, a BOR.

Stuksza Csaba, az Egyesület elnöke