Dalünnep a Pincesoron
Szeszélyes nyári napra ébredtünk június 1-én, de a reményt azért nem adtuk fel! Régóta készülődtünk erre a nevezetes dátumra, mivel igen becses vendégsereget vártunk a pincesorra, az pedig nem lehet, hogy ezt az időjárás csak úgy keresztülhúzza! Nos, a sok ima meghallgattatott, az emberek végül eljöttek, a völgy pedig zengett az énekszótól!
De ne feledkezzünk meg az ürügyről sem, ami pedig oszlopos tagunk, Jóska bácsi pincevásárlásának kerek 20. évfordulója! Dalos kedvű barátunk erre a jeles napra összetrombitálta a nyúli, és a győrújbaráti dalárdát is, sőt még egy operaénekes vendégünk is volt, aki később még műsort is adott. A meghívottak között voltak mindkét falu elöljárói, a környék ismert borászai, és természetesen a barátok is, velük pedig az egész pincesor családostul együtt!
Eszerint tehát minden tökéletesen adott volt, hogy ez a közel 100 ember jól érezze magát a Szűk Horgasban! Lássuk hát, hogyan is zajlott ez az emlékezetes nap!
Korán indult a készülődés, hiszen sok embert vártunk és mindenkit jól akartunk tartani. Külön csapatok intézték az ételek előkészítését, a terület rendezését, a hangtechnika beállítását. Az időjárás tett még egy utolsó erőtlen kísérletet, hogy meghiúsítsa a mulatságot, de az átfutó záportól senki nem ijedt meg, a készülődés folyt tovább gőzerővel.
Sok volt a munka gyorsan telt az idő, elkezdtek lassan szállingózni a vendégek is. Mivel azonban erősen emelkedik az út a pincesor felé, autóval pedig aznap nem lehetett feljönni, ezért a nagy megpróbáltatás előtt az ünnepelt osztogatott erőt adó pálinkát egy lenti pincénél.
Lassan eltökélten ballagtak az emberek felfelé a nehéz, sáros úton, de senki nem akart visszafordulni. Rövidesen meg is telt a völgy, a vendégsereg végre megérkezett. Baráti üdvözlések, nevetés, koccintások zaja jelezte, nem akármilyen társaság gyűlt össze aznap a pincesoron.
Néhány pohár bor és a több bográcsnyi étel megkóstolása után aztán lassan összeállt a Győrújbaráti Dalkör és végre felcsendültek az első dallamok azon a napon. Gyönyörű szigetközi népdalcsokrot hallottunk az előadásukban, majd a csapatból kiválva Misi bácsi szavalt egy vidám verset az egybe gyűlteknek. Büszkék lehetünk a falunkra, hogy ilyen jó hangú emberek laknak itt, remélem még sokszor felcsendül a hangjuk a pincesorunkon!
A győrújbarátiak után rögtön a szépen kiöltözött Nyúli Dalárda állt a színpaddá avanzsált filagória lépcsőjére, és el is kezdték a műsorukat
Korábban volt már alkalmam nézőként élvezni a nyúliak előadását, azonban ez most valahogy különlegesnek tűnt. Köszöntés volt ez, nem csak nóták csokorba szedve. Szívből jött a dal és a szívekbe is talált. Benne volt a barátság, a megbecsülés, a sokévnyi együtt éneklés köszöntése, és bizony – hadd legyek elfogult – a hely szelleme is erőt adott a torkoknak! Csodálatos és egyedi műsor volt, hiszen egy maguk közül valót tiszteltek meg vele!
A gyönyörű magyar nóták után kisebb stílusváltás következett és operaénekes vendégünk szórakoztatta a nézősereget előbb csodálatos hangjával, majd néhány vidám verssel.
Ezután a kifáradt előadók visszavonultak, hogy bebarangolják a pincesor rejtelmeit, végigmustrálják az itteni borokat, majd pedig némi pörkölttel csapják el az elfogyasztott italok bódító hatását. A program persze ezalatt sem állt meg…
A pincesor másik dalos kedvű borosgazdája, Péter ült a billentyűk mögé, és pillanatokon belül olyan táncmulatságot rántott össze az ujjai mozgatásával, hogy hamarosan egymást tiporták a jókedvű párok. Zengett a völgy folyt a sok bor a hangulat pedig mindenkit magával ragadott! Igazi falusi mulatság volt ez a javából!
Ha valaki azt gondolná, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, az téved! A rövid pihenő után a két dalkör összeállt és egy fergeteges közös műsort adott a jókedvű társasának és a közben megérkezett Polgármester Asszonyunknak. Megtisztelő és felemelő érzés volt ez a háttérben állva is, hiszen ez nem történik így, ha ezek az emberek nem érzik jól magukat, ha csak túl akarnak lenni a szereplésen, vagy netán épp már a hazafele utat keresnék.
Nem! Ezek az emberek akkor és ott szerepelni, énekelni akartak! Megmutatták nekünk, hogy szól a dal, amikor nincs határ, amikor néhány szív egyszerre dobban, és a sok lélek rövid időre egybe olvad a hangjegyek végtelen hullámain! Úgy gondolom, gyakrabban kellene ilyen közös éneklést szervezni, és ezt mostantól, évente egyszeri alkalommal mi, a szűk horgasi borosgazdák, el is vállaljuk!
Nagy tapsot kap a hirtelen összeállt vegyes kórus a szép műsor után, majd ki-ki egy pohárért, vagy egy süteményért indult az ott sorakozó asztalokhoz. A beszélgetés zsivajából azonban ismét kicsendül az énekszó. Valahol, valakik újra rázendítettek. Nem is marad sokáig titokban a forrás, egy kis csapat kört alkot, és most már magának énekel.
Na, nézd csak! Nem is olyan kicsi ez a csapat, a kör pedig csak egyre nő! Nincs benne se szándék, se koreográfia, csak a barátság, a dal, és a bor húzta össze ezt a kört ahol most már egymás szemébe néznek a saját örömükre nótázó emberek!
Szürkül az ég, csendesedik a dal, de a kör még megvan, és a nóták sem fogytak el, ahogy a borból is akad még bőven. Már fáklyákat gyújtunk, amire kiéneklik magukból örömüket, bánatukat és fáradtan, elgondolkozva rogynak le a közben lassan megfogyatkozott társaság közé. A pincesor, a völgy befogadta, felkapta, és elrepítette a dalt, összefogta, feltüzelte a daloló embereket, nekik adta, majd visszavette az erőt, amitől aznap olyan csodálatosan zengett minden egyes hang a Szűk Horgasban!
Varázslatos nap volt, feledhetetlen emlékekkel, és bár most ide egy szép summázat illene, egy gondolatot azonban engedjen meg nekem a Tisztelt Olvasó! Volt valami a nap folyamán, ami számomra megzavarta a felhőtlen mulatozást. Aznap még nem, de másnap bizony rájöttem mi az! A sok tisztességben megőszült halánték, amit láttam a kórusokban, engem az zavart! Csupa meglett ember, kiknek bizony érett, kimunkált hangjuk van, de hát hol vannak a fiatalok? Mi lesz ezekkel a dalárdákkal, mi lesz a magyar dallal 5, 10 vagy 25 év múlva?
Kedves Fiatalok vagy inkább mondjuk úgy, Fiatalabbak! Keressétek fel ezeket a nagyszerű embereket és csatlakozzatok hozzájuk, hogy életben tarthassuk az éneklés varázslatos tudományát, és a magyar dal évezredes hagyományát!
Tán hamarosan megteszem én is…