Lássuk be, furcsa időket élünk mostanában! A láthatatlan ellenség életünk szinte minden területén változásokat hozott, de legfőképpen az emberi kapcsolatainkban. A tavaszi bezártság után nyárra ugyan kissé javult a helyzet, pillanatokra még fel-felsejlett néhány korábbi, felszabadult nyár emléke is, de aztán mindig le kellett szállni a földre, és szembenézni aTovább olvasok…
Szép és kellemes dolog a nyár, de bizony ennek is vége szakad egyszer, és ha már egyszer ez megtörténik, ne búslakodjunk, inkább zárjuk le jó hangulatban! Na pontosan ezért találtuk ki néhány évvel ezelőtt a Pincekultúra Nyárzáró koncert intézményét… lélekgyógyításra! Ilyenkor mindig hatalmas bulit kell szervezni, hogy a nagy szomorúságnakTovább olvasok…
A sors legtöbbször kiszámíthatatlan feladatok elé állít bennünket, melyeken aztán ki könnyebben, ki nehezebben vergődik át habitusától függően. Kilépve a személyes kis világunkból aztán észrevesszük, hogy ez az „akadálypálya” az élet minden területére igaz, legyen az egy élettelen tárgy, egy nagyobb közösség, vagy – és ez lenne most itt aTovább olvasok…
Nyugalom kedves Olvasó, ezúttal nem a címben nevezett fogalmak összeférhetetlenségét kívánom elemezni! Ellenkezőleg! Az idei év tapasztalatai alapján végre én is találtam egy keskeny mezsgyét, amely mentén jól megférnek egymással ezek a távol eső fogalmak is! Ez pedig nem más a Pincekultúra Egyesület idei teljesítménye. Nagyüzem volt ez a nyárTovább olvasok…
Mindjárt az elején helyreigazítanám a jól csengő címet… borosok, és nem csak „boros”, ugyanis nem egyedül voltam Ambrus Attila vendéglátója, viszont csak ez az egyetlen olyan felvétel készült róla, amin tisztán felismerhető. No, de félre a magyarázkodással, a lényeg, hogy a Pincekultúra Egyesület decemberben vendégül látta Ambrus Attilát vagy közismertebbTovább olvasok…
Manapság divat különböző fesztiválokat szervezni, vagy akár csak ezekre ellátogatni is, tehát úgy döntöttünk mi is rendezünk egyet! De hát ugye nagy pénz, nagy foci, kis pénz, kis foci, egy kicsit újra kellett gondoltuk a fesztivál fogalmát, így tehát megrendeztük a világ talán leghosszabb fesztiválját, ami nálunk július 15-én kezdődöttTovább olvasok…
Ezt a kérdést szegezték nekem, egy szép nyárvégi estén a győrújbaráti pincesoron, amikor is a tavaly már nagy sikerrel szerepelt Now-ember zenekar volt ismét a vendégünk, és éppen az összegyűlt rajongók között próbáltam átverekedni magam. Bevallom kicsit szíven ütött a kérdés, de némi gondolkodás után azért mégis belefogtam a magyarázatba;Tovább olvasok…
„Minden rendben! Kezdhetünk!” Ez a néhány szó május 28-án délután hangzott el Győrújbaráton a Szűk Horgasban, ahol is ezen a nevezetes napon kerül 4. alkalommal megrendezésre a Radványi Kórustalálkozó. Furcsa volt akkor és ott ilyen szavakat hallani, hiszen eddig még minden évben valami nehezítette a dolgunkat, és az eseményeket sokszorTovább olvasok…
Telnek-múlnak a hétköznapok, dolgozunk, rohanunk, szervezünk, reggeltől estig, közben pedig várjuk a hétvégét, amikor végre szánhatunk egy kis időt magunkra, a családunkra és a barátainkra is. Azután eljön a várva várt hétvége, végre van idő elintézni a ház körüli teendőket, és azokat az apró-cseprő feladatokat, melyeket be sem tervezünk aTovább olvasok…
Augusztus vége van, Győrben egymást érik az idényzáró programok, az emberek pedig kétségbeesetten próbálják még az utolsó élménymorzsákat is kicsavarni az egyre rövidülő nappalokból. A Pincekultúra Egyesületnél ez hagyományosan a borbemutatók ideje, ilyenkor szoktunk vendégül hívni egy-egy arra érdemes borászt, hogy mutassa be borait, vagy akár adjon irányt műkedvelő kollégáinak.Tovább olvasok…